Torma
A torma a legtöbb otthonban csak húsvétkor kerül elő, pedig markáns íze mellett gyógyhatással is bír. A csípős, erős ízzel rendelkező gyógy- és fűszernövény a világ minden táján elterjedt, főként szószokat, savanyúságokat, köreteket készítenek belőle. Fogyasztható önmagában vagy reszelve, ecettel, tejszínnel vagy tejföllel, de akár más zöldségekkel, gyümölcsökkel is. A kombinációk száma szinte végtelen.
A torma eredete és megjelenése
Az első írásos feljegyzések már a 12. században is említést tettek a tormáról. Sokan nem tudják, de a torma termesztése hazánkban is nagy múltra tekint vissza, szinte bárhol megterem.
A torma csípős ízét a benne rejlő allil-izotiocianát a felelős, amely a gyökér reszelésekor szabadul fel. Ezen kívül kalciumot, magnéziumot, mangánt, cinket, nátriumot és C-vitamint is tartalmaz. Kalóriatartalma rendkívül alacsony, de rostokban igen gazdag, van benne mustárolaj, szinigrin és glukonnaszturcin nevű glikozid is. Maga a növény a keresztesvirágúak családjába tartozik, közeli rokona a brokkoli, a káposzta vagy a mustár. Minden esetben a gyökere kerül felhasználásra.
Ugyan a legtöbb magyar csak a húsvéti időszakban fogyasztja, a szervezetre gyakorolt pozitív hatásai miatt rendszeresebb fogyasztása is indokolt lenne. Otthoni elkészítése a benne rejlő erős, irritáló illatanyagai miatt nem túl elterjedt, sokan inkább a boltokban kapható, feldolgozott formában vásárolják meg. Webshopunkban majonézes és normál változatban is elérhető. Érdemes az ünnepeken túl is az étkezőasztalra csempészni belőle!
A torma jótékony hatásai
A torma nemcsak kiváló fűszer, sokoldalúan használható gyógynövény is egyben. A kutatások szerint a benne lévő vegyületek képesek a daganatos sejtek elterjedésének lassítására, ezzel együtt az áttétek kialakulásának megakadályozására is. A benne lévő mikrotápanyagok normál szinten tudják tartani a vérnyomást, így rendszeres fogyasztásával megelőzhető az agyvérzés, a szívroham és az érszűkület. Ezek mellett alkalmas az emésztés javítására is. Rosttartalma segít megelőzni a székrekedést és a hasmenést, hozzájárul a normál emésztéshez, ráadásul vizelethajtó hatással is rendelkezik.
Különösen érdemes az étrendbe csempészni az őszi-téli és kora tavaszi időszakban, hiszen a felső légúti megbetegedések kezelésére is megfelelő. Egyrészt erősíti az immunrendszert, másrészt a benne lévő anyagok irritálják a nyálkahártyát, fokozott nyáktermelésre ösztönözve ezzel az. Ennek köszönhetően egyfajta köptetőként is funkcionál.
A tapasztalatok szerint a torma bizonyos baktériumok ellen is sikerrel veszi fel a harcot, így hasznos például az arcüreggyulladással vagy a hasmenéssel, hasfájással járó fertőzések elleni védekezésben. Mivel antibakteriális és vizelethajtó hatással is rendelkezik, a húgyúti fertőzések, gyulladások ellen is érdemes bevetni. A népi gyógyászatban előszeretettel alkalmazzák pakolásként is.
A torma szerepe a főzésben
A tormát a legtöbben nem gyógyászati célokra, hanem a konyhában alkalmazzák. Vidéken a főtt- és sertéshúsok alapvető kiegészítője, de a legtöbb hidegtál is elképzelhetetlen nélküle. Egy ízletes tejszínes sonkával töltött tormatekercs például az otthoni és a rendezvényeken felfedezhető svédasztalok elmaradhatatlan tagját képezi.
A torma jól illik még a különféle kolbászokhoz és főtt vagy sült húsokhoz is, de a savanyúságok tartósításában is nagy szerepe van. Gyenge levelei adhatók salátákhoz. A tormamártás népszerűsége különösen a zalai tájegységben kiemelkedő, itt szinte minden vasárnap az asztalra kerül a húsleves és a második fogás között a főtt zöldségek és a hús társaságában.
Az életerő jelképeként számon tartott tormát őseink Belső-Ázsia területéről csempészték hazánkba, szerepe pedig azóta is meghatározó mind a gyógyításban, mind pedig a főzés során.
