Fehérbors
A fehér bors a fekete bors testvére, hiszen ugyanabból a növényből, a délkelet-ázsiai borscserje terméséből származik. A különböző típusú borsok eltérő színének és ízének oka az előállításuk módjában keresendő.
Bár a borsról szinte mindenki azonnal a fekete borsra asszociál, a konyhában jártasabbak előszeretettel alkalmazzák a fehér borsot is enyhébb csípőssége és azonnali hatása miatt. Nézzük meg, mit érdemes tudni erről a különleges fűszerről!
A fehér bors termesztése és előállítása
A bors világszerte az egyik legkedveltebb és legtöbbször használt ízesítő, amely különböző színekben és típusokban kapható. Nemcsak populáris, de igencsak régi is, hiszen már az ókorban is előszeretettel alkalmazták és óriási becsben tartották.
Fontos tudni, hogy akár fekete, akár fehér-, zöld- vagy piros borsról van szó, a fűszer alapja minden esetben egyazon növény magja, mégpedig a piper negrum névre keresztelt kúszónövény termése. A különböző féle borsok eltérő tulajdonságait az adja, hogy más és más érettségi fokban kerülnek betakarításra és/vagy másmilyen módokon dolgozzák fel őket.
A fehér bors előállítása során ugyanazokat a magokat használják fel, mint a fekete bors esetében, csak míg ez utóbbit hagyják teljesen megszáradni, miután megért, a fehér borsot sós vízbe teszik néhány napra. Ennek következtében a termésfal megpuhul, majd a magot áttörik és kinyerik belőle az ún. kőmagot. Ez aztán a napon megszárad és kifehéredik, így jön létre a fehér bors.
A fehér bors felhasználása
A fehér borsot azonnali, erőteljes csípősség, ugyanakkor gyengébb ízhatás jellemzi. A fűszer igen kedvelt a kínai, a thai és a francia konyhában, de gyakran adjuk hazánkban is a különféle húsokhoz, pácokhoz, grillezett és sült ételekhez. A fehér bors lágy íze jól illik világos színű mártásokhoz, levesekhez, salátákhoz, szószokhoz.
Tekintettel arra, hogy egy nem túl karakán fűszerről van szó, érdemes más fűszerekkel együttesen használni, jól társítható hozzá például a római kömény, a kakukkfű vagy a petrezselyem. Szerepe leginkább az ízek harmonizálásában, a telt aromák előhívásában rejlik. Mivel hatását hamar elveszíti, a legcélravezetőbb minden esetben frissen őrölt formában adni kedvenc ételeinkhez a főzési folyamat végén. De akár közvetlenül fogyasztás előtt, az ételek utófűszerezésekor is alkalmazhatjuk.
Hatása az egészségre
A fehér bors a fekete borsnál mintegy 3%-kal kevesebb illóolajat tartalmaz, illata pedig kevésbé intenzív, hiszen a mag külső rétege az előállítás során eltávolításra kerül. Jellegzetes, szirupos aromája az erjedés következménye.
Hiába a csekélyebb illóolaj tartalom, a fehér bors gyógyhatása jelentősebb, mint fekete társáé. Már az ókorban is széles körben alkalmazták számos egészségügyi probléma kezelésére. A kínai orvoslásban és az ayurvédikus gyógyászatban például ízületi gyulladások, malária, székrekedés, ételmérgezés, hányinger és sok más egyéb panasz esetén is a fehér borsot hívták segítségül.
A fűszer támogatja az immunrendszert, javítja az emésztést és növeli az étvágyat. Kiváló szél- és vizelethajtó, sőt használata még reumatikus panaszokra is ajánlott. Hatékonyságát csak tovább fokozza, hogy antibakteriális tulajdonságokkal is rendelkezik, jól jön megfázás, nátha esetén, segíti a gyógyulást. Fő összetevője a piperin nevű anyag, amelyet a szépségiparban is kihasználnak: élénkíti, fiatalítja a bőrt, üdévé, élettel telivé varázsolja azt, hiszen javítja a szövetek tápanyagellátását és élénkíti a vérkeringést.
A fehér bors kiváló választás azok számára, akik nem bírják az erős, intenzív fűszereket, a túl csípős ízeket. Lágy, simulékony, harmonikus aromáinak hála a fehér bors jól illik minden nem édes ételhez, érdemes kipróbálni különböző típusú és ízű fogások vonatkozásában! Gyógyhatása szerteágazó, így a mindennapok során egészségügyi panaszokra is rendkívül hatásos, de az egészség fenntartásában is szerepet kaphat.
