Borókabogyó
A borókabogyó az egyik legkülönlegesebb fűszer, már csak azért is, mert tűlevelű növényről származik. Ez pedig nem más, mint a citrusfélék családjába tartozó közönséges boróka. Szemet gyönyörködtető megjelenése mellett a termése is hasznos, hiszen kékesfekete árnyalatban pompázó bogyói kiváló ízesítői lehetnek a különféle húsoknak és a savanyúságoknak.
Fűszernövényként betöltött szerepe mellett gyógyászati célra, borókapárlat készítésére és alkoholos italok finomabbá tételére is használják. Nemcsak az íze, de az illata is emlékezetes, ezért szépségipari termékekhez, sőt még rovarirtó szerekhez is előszeretettel alkalmazzák.
A borókabogyó eredete
A borókabogyó története régre múlik vissza és szorosan összefonódik a gin megjelenésével. Olyannyira, hogy a “gin” szó franciául borókát jelent. Ez a közismert alkoholos ital már a 11. században megjelent, ekkor olasz szerzetesek készítették és gyógyászati célokra használták. Úgy tartották, hogy a gin a fekete halál, vagyis a pestis ellenszere.
A 17. században az ital receptjét kiegészítették egyéb fűszerekkel és különböző mellkasi problémák kezelésére alkalmas gyógyszerként értékesítették. Ezt követően elkészítésének folyamatát a flamandok tökéletesítették, a gin pedig soha nem látott népszerűségre tett szert.
A borókabogyót a kontinensen kívül is használták. Például már az ókori egyiptomi fáraók sírjában is találtak borókabogyót, valószínűleg itt is jótékony hatást tulajdonítottak neki. Az őslakos amerikaiak pedig ékszerek készítése során használták fel a bogyókat.
Termesztése
A borókabogyó az Egyesült Királyságban őshonos, de megterem az északi félteke egész területén. Magas illóolaj tartalommal rendelkezik. Aromája annál intenzívebb, minél délebben termő borókanövényről származik. Sem a talajra, sem pedig a vízmennyiségre és napfényre nem túl érzékeny, a legtöbb boróka vadon terem. A bogyók eleinte zöld színűek, majd érést követően lilás-kékes színűvé, viaszos tapintásúvá és borsó méretűvé válnak.
A termés beérése lassan, mintegy két év alatt következik be. A második év nyarának végén érkezik el a betakarítás ideje. Mivel a növény maga meglehetősen szúrós, a legegyszerűbb bottal leverni a bogyókat, majd a földről felszedni a termést. A borókabogyó a leggyakrabban szárított formában kerül a boltok polcaira.
A borókabogyó gyógyhatásai
A borókabogyó tulajdonképpen nem is bogyó, hanem egy kerek formájú toboz. Friss termése C-vitaminban rendkívül gazdag, de flavonoidokat és illóolajat is jelentős mértékben tartalmaz. Szinte végtelen számú jótékony hatással rendelkezik. Bővelkedik antioxidánsokban, amely megszabadítja a szervezetet a káros szabadgyököktől, erősíti az immunrendszert, védi az agyat és a vérereket. Antibakteriális hatása és vizelethajtó tulajdonsága is jelentős. Kihajtja a felesleges méreganyagokat a szervezetből, óvva ezzel a veséket is.
Segítségével kezelhető a reumás fájdalom és az ízületi gyulladás, hiszen remek fájdalomcsillapító. Ezen kívül gyulladásgátló is, így megfelelő a gyulladásos betegségek (pl. ízületi gyulladás, hörgőgyulladás, hólyaghurut) kezelésére. Megoldja a gyomorproblémákat, jó puffadásra, székrekedésre. Sőt, még a bélférgek elterjedését is megakadályozza. A kozmetikai szerekben is megtalálható, hiszen pozitív hatással van a bőrre, nem beszélve kellemes illatáról.
Túladagolása esetén mérgezéses tünetek léphetnek fel, mert erős olajokat tartalmaz. Előfordulhatnak allergiás reakciók is, főként nehézlégzés, kiütések és duzzanatok. Lítiumos gyógyszerekkel együtt nem szedhető, meglehetősen rosszul reagál vele. A borókabogyó ajánlott napi fogyasztási mennyisége 2-10 gramm, ezt nem ajánlott túllépni! Erre különösen fontos figyelni veseproblémák esetén.
A borókabogyó felhasználása fűszerként
A borókabogyó íze kesernyés, kissé citrusos, fenyves, édeskés. A legtöbbször szárított formában kerül alkalmazásra, de összetörve húsokba is dörzsölhető. A leginkább a vadhús ízének hangsúlyozására használják a vadásszezonban. Jól illik a marhahúshoz, a szarvashúshoz, a kacsához, a libához és a sertéshúshoz, valamint a káposztafélékhez, savanyúságokhoz is. Megtalálható pácokban, sós levekben, töltelékekben, szószokban. Kiválóan párosítható a kakukkfűvel, a rozmaringgal, a borssal, a köménnyel és a fokhagymával a főzés során, egészen speciális ízeket teremtve ezzel.
